Tizennégyezer karakter hódolat múltnak, Hrabalnak

Akkor már egy éve hogy a Forradalom utáni nagy megtorlások kezdtek csitulni, mi ugyan alig tudtunk valamit az egészből csak ültünk a szobában és tanultunk jött a nagy záróvizsga aztán meg az avatás, mindig akkora cécó van belőle, az a nagy randa színház mind megtelt, mint a kiszáradt gilisztára a hangyák özönöltek a feketébe öltözött népek, képzelje fehér kesztyűt kellett szerezni mert a rektor nem kedvelte az izzad tenyerünket, végül is érthető meg aztán voltunk majd négyszázan de akkoriban honnan lett volna fehér kesztyű mindenki kért a sebészetről, vonultunk a pulpitusra doktorrá fogadom…doktorrá fogadom… így ment két órán át már halálra untuk végre csak jött a híres hippokratészi eskü egy nagy marhaság, mit lehet ma kezdeni azzal, kiderült nem is ő írta csak a hülye újságírók hivatkoznak mindig rá de fogadnék egy láda sörbe hogy egyik se olvasta még, esküktől amúgyse lesz senki jobb orvos, ki-ki olyan lesz amilyennek született meg nevelték mert az egyetemen csak a tudományt tanítják, hogy a betegnek lelke is van arról alig hallani, nem is csoda az idióta felvételin azt kellett tudni hány szikű a borsó meg melyik rendbe vagy mibe tartozik a hőscincér na ettől lesz jó az orvos. A végén még a Himnuszt is eljátszották ami akkoriban nagy dolog volt mert dúlt a proletár internacionalizmus persze nagyritkán, nagyobb focimeccsek előtt meg Szilveszterkor azért elhangzott, szóval Himnusz meg fogadalom mi meg ott vihogtunk csak a szegény szülők pityeregtek, kegyetlen az ember így húsz év körül, aztán úgy 25 év múlva a porontyaikkal itt zokognak majd ők is, egy marhaság ez a mindig más folyóba lépünk, ugyanúgy átázik az ember akármikor lép bele, persze ez csak a lepusztult valóság. Hazamentünk busszal városkánkba, oda küldtek orvoskodni, mert az állást ahová akartam menni az évfolyam KISZ titkár kapta, bár végigbukdácsolta az egyetemet, na elég az ahhoz, otthon meg kiderült hogy bolondokat fogok gyógyítani, na az ott töltött időkről tudnék még sokat mesélni.
    Épp vasárnap történt az avatás, szerdán meg már irány a Néphadsereg, annyi idő volt csak hogy felvettek a kórházba hogy kapjak zsoldot és ne legyek közveszélyes munkakerülő mert akkoriban ez járta nem úgy mint most Nem is volt hajléktalan mondja az apósom, bent laktak a munkásszállón és munkanélküli se volt mert dolgozni kellett, csinálták a szar árukat és vitték a cseheknek szovjeteknek ott másféle szart csináltak azt meg hozták ide meg volt szervezve minden, szép kerek volt a világ,  nem volt maffia, milliárdos csalás meg ilyesmi, azt az egy meggymagos pofát is hogy leültették, ahelyett hogy főbankárnak tették volna meg. Elég az hozzá szerda reggel már a laktanyában voltunk Elvtársak! aszongya egy aranystráfos, hasonlított a szécsényi kondásra aki egy nagyon rendes ember volt néha beszélgetett velem pedig kis krapek voltam még, szóval azt mondja a stráfos, Elvtársak! ez itt katonaság nem egyetem meg kimegyek-bemegyek hejehuja, itt fegyelem van korán kelés reggeli torna kiképzés lövészet fegyveres járőrszolgálat na oszolhatnak két századra a többit majd a századparancsnok elvtársak Az egyik egy nyeszlett szemét hapsi volt már másnap Ánusz-nak hívtuk, tudja a segglyukat hívjuk így orvosul, a másik egy szép nagy marha ember viszonylag jóindulatú ha azt mondta hogy „értem a kérdést elvtársak” már tudtuk hogy nagy zavarban van, hallatszott ahogy zakatol az a kevés agya de többnyire kisegítettük mert nagyon szerette a focit és mikor bajban volt csak annyit kellett mondani „és tegnap megint mit csinált a Fradi százados elvtárs?” ilyenkor már az egész délelőtti program rendeződött Egyik nap levetítettek egy szörnyű filmet amiből kiderült hogy a szovjetek csináltak egy rendes hadgyakorlatot atomcsapással, a tankok röpültek akár a gyufaskatulyák a katonák meg mentek a tömény gamma-sugárban mit tudták szegények mi van, nekünk meg azt kellett megtanulni hogy ilyenkor mi az orvosi teendő Nagyon izgalmas: először is le kell seperni a radioaktív port a sérültekről csak azt tudnám hogy ki nem sérült ilyenkor na mindegy, aztán meg együtt várni a halált vagy másnap vagy pár hónap múlva, ugyan mit lehet itt gyógyítani, egy szemét duma volt nahát nagyon elegünk volt ebből a filmből, az egész nagypofájú gárda két napig hallgatott mert mi közünk nekünk ehhez az egészhez…Másnap meg még dolgozatot is akartak ebből íratni, csupa feszültség volt mindenki telve némi lázadó hangulattal Az egyik nem bírta: kérek engedélyt kérdezni százados elvtárs Aszongya arról nem volt szó tegnap hogy mit tegyen az egészségügyi szolgálat ha pont a robbanás közelében van telepítve? Kérek engedélyt válaszolni mondta egy csibész kolléga két méter magas kosaras: Százados elvtárs ebben az esetben az egészségügyi szolgálat aeroszol formában települ, hatalmas röhögésbe robbant ki a párnapos feszültség lett is kis cirkusz belőle mert bent volt az órán valami buzi főkatonaorvos és botrányt csinált Aztán jött a féléves csapatszolgálat ott csak inni kellett a polhelyettessel vagy a parancsnokkal Egy-két dolog azért történt mert egyszer lövészetre kellett menni biztosítani, aknával vagy mi a franccal lövöldöztek bele a levegőbe, célpont semmi, kérdezi a parancsnok doktor elvtárs nem akar maga is lőni egyet? Kérdem mennyi egy lövet azt mondja 1600 forint na akkor nem akarok mert anyám havi fizetése ennyi, hát majd zárkába kerültem lázításért Egyszer meg soroztunk na az még egy milyen dolog reggeltől estig szőrös seggeket meg lúdtalpakat nézni már délre forgott a gyomrom Egy könyvből kellett volna sorozni melyik betegség miatt alkalmatlan szegény bevonuló vagy melyik fegyvernembe kerülhet Nézem olvasgatom, azt mondja gyengeelméjűség rubrika: sorkatona nem lehet, tisztes, tiszthelyettes, tiszt, főtiszt nem lehet, tábornok: üres! 
    Olvasom hangosan és röhögve na ebből is nagy baj lett majdnem megint lázítottam, olyan ez mint manapság, ha nem jön a busz náci a sofőr vagy antiszemita Még szerencse hogy ott volt az ezredorvos, rendes gyerek volt le is szerelt később és elment körorvosnak, úgy megörült az új Zsigulinak hogy egy kanyarban a fa köré csavarodott szegény Végül aztán valami jót is csináltam az egész katonaság alatt már amennyiben jó dolog egy rossz bicskával átvágni valaki torkát, de egy kiskatonának megtettem a katonai mentőben meg is maradt a gyerek hála az Istennek, nagy beszarás volt mert hibázott a kiképző tiszt, engem meg előléptettek egy fokozattal alhangyából nagy dolog…
    Csak eljött az ideje a szabadulásnak mondom megyünk végre gyógyítani illetve előbb meg kéne tanulni Szép tavasz volt harsogó zöldben a fák a kórházudvaron meg kedvenc fehér gombócaim a spírea-bokrok, már épp kezdtem megtanulni a nővérek nevét meg a járást abban a nagy hodály vigyorgóban, egy nap csak jön egy civil azt mondja a megyei rendőrségtől, vajon mit követtem el már megint Ötöl-hatol azt mondja doktor elvtárs ez a szakáll politikailag problémás, mondom akkor ez egy szakállas vicc hehehe mire ő hogy csak ne viccelődjön a doktor elvtárs most van az ellenforradalom 10 éves évfordulója és a szakáll szimpátia vagy akár tüntetés is lehet Menyasszonyomnak nagyon tetszik ennyit megtehetek neki, amúgy mi újság Marx és Engels elvtársakkal, az egy más világ volt mondja, ebben egyetértünk mondom és Ulbricht meg Castro elvtársak? Csak utánuk, mondja meg a főnökeinek Alig múlik el pár nap hát jön egy levél az igazgatótól hogy a járásban egy orvosi körzet kiürült tartós helyettesítés kell három havi váltással, szeptember egytől oda vagyok helyezve…lakás van ebéd az óvodában, állandó ügyelet eljönni nem lehet, van még két csatolt község Kérdem miért pont én menjek nem ismerem a gyógyszereket még receptet se tudok írni, túl nagy a népsűrűség arra? Majd a nővérek segítenek azok tudnak mindent Hétfőn a faluban a tanácson kellett jelentkezni már várt az elnök a titkár a párttitkár a TSZ elnök, Isten hozta dokikám, nocsak itt van Isten mondom magamban Dobjunk be egy felest a megérkezésre akár tegeződhetnénk is, mentek is a kupicák meg a körtegeződés mire elindultunk a rendelőbe már úgy szédelegtem mint a tyúkok amikor pálinkás kenyeret adtunk nekik gyerekkoromban Dúltak a Rákosi-idők én meg indiánoztam a várkertben meg lepkét hajkurásztunk a báró bácsival fene tudott az ÁVH-ról Recskről Borzasztó hogy meghülyítették az embert, szegény szüleim mesélték hogy mint kisiskolás hapsi egy székre állva szónokoltam nekik hogy majd meglátjátok a szocializmus meg Rákosi elvtárs azok szegények meg összeharapták a szájukat nem mertek szólni mert ha elmondják az igazságot hát másnap biztosan elpofázom az iskolában és úgy elviszi őket az ÁVH mint a sicc, mikor meg Sztálin meghalt én marha ott zokogtam a rádió mellett na de hát az endékások után már nincs min csodálkozni… Szóval ballagunk gyalogosan le a faluba megnézni a rendelőt, „legalább megnézed a falut, jól élnek tudod málna meg eper megy itt mi mindenkit ismerünk ha bármi van csak szólj nekünk Egyedül a cigányokkal lehet bajod de csak az itteniekkel mert ha átmégy a szomszéd faluba ott rendesebbek dolgosabbak mint a magyarok Itt lent laknak a völgyben földbeásott putrikban senki nem mehet oda, szigorú a vajda azt mondják parancsa szentírás, persze feljárnak lopni betörni éjjelente valamiből élniük kell meg a dögkútra járnak de orvoshoz nem mennek csak ha a vajda mondja, legfeljebb meghal és helyben eltemetik Régebben még próbálkozott az előző doktornő a kötelező oltásokkal egy egész osztag rendőr jött ki a városból géppisztolyokkal körbezárták a telepet és kihozták a szélire oltani a gyerekeket de ki tudja ki lett beoltva ki nem Még a nevüket se ismerték abba is maradt minden, egyszóval ne menj le mert megesznek ezek Téged is, még akkor is baj lehet ha netán felhoznak valakit ide a rendelőbe megkéselnek ezek itt is légy óvatos és inekciót mindenképpen adjál nekik”. 
    Én mondom érdekes egy élet volt, kevés szabadidőmet a kocsmában töltöttem és beszélgettem csak nem lehetett inni az állandó ügyelet miatt meg ott volt a politikailag problémás szakállam is, bezzeg egyik utódom az nem sokat törődött ilyenekkel, igaz ez már jóval később történt és a szakáll sem volt már veszélyes annyira Mesélték hogy folyton részeg volt és állandóan viccelődött a betegekkel mégis szerették mert a szakmához értett ha egy kicsit magánál volt de gyakran elaludt a beteg hátán hallgatódzás közben Meg mikor jött a nagy influenza járvány a plébános nagyon beteg lett sürgősen hívta a dokit jött is és megvizsgálta, azt mondja nagy a baj plébánoskám csak azt nem értem hol van ilyenkor a Jóisten? Mit tudok én tenni ha Ő nem segít, hacsak nem hozatja fel azt a híres aranysárga szilvapálinkáját, ez az utolsó mentsvárunk Rohant is a pincébe a templomszolga tényleg isteni nedű volt mire megitták jobban is lettek mindketten főleg az Isten szolgája de azért a doki besegített egy kis Algopyrin injekcióval.
    A szomszéd falu cigányain tényleg csodálkozni kellett: tiszta szép házak ápolt gyerekek a faluban azt se tudták mi az hogy cigány Itt így van és akkor nyolc kilométerrel arrébb meg putrik meg dögkút meg lopás Cigány ez is cigány az is ki a fene érti ezt az egészet Szerencsére nem kellett szólnom a nyeszlett körzeti megbízottnak se, pedig ott szaladgált fel-alá a faluban egy 125-ös szolgálati Danuviával intézkedés ügyben, egyszer csak rohan hogy jöjjön gyorsan doki mert a tsz-ben felcsingálta magát valaki Robogtunk is a helyszínre mondom neki hogy akkor menjünk be vegyük le meg ilyesmi aszongya én ugyan akasztott emberhez nem nyúlok, de hát maga a rendőr! Látom ám hogy a körzeti megbízott agyában a szolgálati szabályzat emlékei és a tradíció gigászi küzdelme dúl azt mondja hívja a tsz-elnököt az majd szerez egy embert, gondoltam magamban: ez a marha még jelentést tesz a központba hogy kekeckedtem vele ezzel a forradalmi szakállammal, ne szarozzunk itt hozzon egy létrát meg egy kést aztán kész Bementem úgy emlékszem mintha ma lenne, rendes bűz félhomály és valamilyen kis állatkák rohangásztak szanaszét, a szegény kis keszeg ember meg ott lógott a bejárat mellett mondom még szerencse hogy csak ekkora, levágtam a szerencsétlent már merev volt, képzelje megállt a lábán a falhoz támasztva de valahogy kihúztam, hát túl boldog nem voltam… Közben megjött az elnök, mondom szegénynek már vége, erre arra kért a lángeszű hogy azért adjak neki egy inekciót, ez volt a mániájuk mondom, annyit ér ennek már mint halott kutyának a fogmosás, aszongya hogy mégis adjak, de csak sikerült meggyőznöm, nagy nehezen megnyugodott.
    Elmúlt lassan a három hónapos kiküldetés aztán még 15 évig voltam kedves bolondjaim között, szerettük egymást, de nem értik ezt az emberek, végül csak el kellett hagynom kis városomat de sokat visszajártam, ilyenkor útközben gyakran láttam a cigány-völgyet meg azt is mintha egyre kevesebb putriból szállna fel a füst nincs olyan nyüzsgés, aztán egy kora nyári napon vagy húsz év múlva, látom ám hogy a völgyet már csak friss zöld borítja Bevitt a faluba a kíváncsiság ismerős sehol, kínos magyarázkodások tanácselnök párttitkár ki tudja merre már… Azért csak sikerült valamit összeszednem az öreg Kalinától meg az egyik védőnő is élt még Szóval képzeljék az történt hogy a völgyben összeszerelmesedett két még gyereknek mondható, a vajda meg nem adta engedélyét a „frigyre” erre egy éjszaka beszöktek a faluba felverték a tanácselnököt és segítséget kértek Annak meg volt esze elhelyezte őket, dolgoztak a Téesz-ben gyarapodtak felcsipegették a falu szokásait a gyanakvás is kezdett engedni körülük Híre mehetett mert a völgyből minden évben felszállingózott egy-két fiatal terepszemlére vagy végleg, az öregek csendben kihaltak a vajda se soká bírta egészséggel meg a szégyennel egyre kihaltabb lett a völgy aztán benőtte szépen a zöld. Így volt nem így volt? vagy ennyire szép nem is lehet? Annyi biztos hogy valahogy így kellene ezt az egészet csinálni.

Mostanság már alig járok le kis városomba, egyre kevesebben ismernek egyre kevesebbet ismerek én is, a temetőben találkozom még a legtöbb ismerőssel hiába szaporodnak halottaink Látjuk egymás szemében a csodálkozást hogy nahát tényleg ő az de erről hallgatunk, a gyerekekről beszélünk, mostanság már inkább unokákról meg arról hogy az Időnek kellett volna szólni még akkor, hogy ugyan ne rohanjon már annyira most meg már megette az egészet a fene... 

A döglött ló - Requiem egy ezredesért… - Partizán - Tizennégyezer karakter hódolat múltnak, Hrabalnak
Pubi - Csend - Ki s ki népe a magyar? - Egy Alapítvány tündöklése és bukása
Lélekvesztő avagy a magyar öngyilkosság kutató magányossága
A magyarországi öngyilkossági szcéna múltja és jelene - A Rihmer-Zonda vita valós története