Requiem egy ezredesért…

Megkésett requiem a magyar királyi hadsereg Szovjetunióban elpusztult ezredeséért.
Az elmúlt időben sok szó esett a II. világháború ismeretlen, névtelen áldozatairól. Előkotortam a sárgult családi papírokat, legyen eggyel kevesebb a név szerint nem ismert. Bankó Dániel (nekem csak Danyó bácsi, született:1896, Vlasenicza, Bosznia, an: Schwartz Mária). Felesége, Duli néni pótnagyanyám volt (igazi nagyanyám húga), nagyon szerettük egymást.
Férje az első világháború előtt lett hivatásos katona, ami abból gyanítható, hogy az 1935-ben kapott sokadik kitüntetése 20 éves hivatásos katonai szolgálatáról szól. Álljon itt egy-két dokumentum válogatva a sokból; néha tragikomikus, de inkább szomorú felhang talán kicsendül. (Szokás írni: a kiemelések tőlem).
1. l937. Kevermes ”A magyar királyi Honvédelmi Miniszter … sz. rendeletére hivatkozva értesítem százados urat, hogy az 1914-1918. évi világháború alatt teljesített szolgálatait a háborús szolgálatokat elbíráló bizottság Igen jó-nak állapította meg. Ezen háborús értékelést minősítési táblázatába bevezették.”
2. 1920.I.31. Budapest. Igazolás „Az 1919.évi 52.sz.RK…közrendelet… alapján B.D főhadnagy úr részére, kinek a forradalmi mozgalmak keletkezése óta tanúsított magatartása „igazolt”.
3. 1919.V.14.Balassagyarmat. „B.D.a vörös hadsereg katonája, nevezettnek lakása, ruházata, felszerelése, élelmi cikkei el nem requirálhatók. Családja a Magyar Tanácsköztársaságnak f.évi… rendelete értelmében a forradalmi Kormányzótanács rendelkezése folytán vásárlásokra soron kívül jogosult.”
4. 1919.V.Szűgy. „B.D volt főhadnagy vörös katona állomáshelyét 12
rára elhagyhatja”.
5. 1921. Sátoraljaújhely. „B.D. főhdgy. Megdícsérése. B.D…,aki a zászlóalj felállítása óta közel két évig volt segédtiszt, a tegnapi napon ezen beosztásából távozott. Nevezett nehéz időkben is szolgálatát mindig a legnagyobb pontossággal látta el és tapintatos modorával mindenkor a helyes kapcsolatot képezte a parancsnoka és a tisztikar között.”
6. 1923. Szombathely. Napiparancs-kivonat: „…B.D. fhdgy. itteni szolgálat tétele alatt egész egyéniségét párosulva gazdag háborús tapasztalataival és szaktudásával latba vetette, hogy a mai nehéz viszonyok mellett derék, katonás fellépésű és ügyes harcosokat neveljen. Kitartással, szorgalommal és erős akaraterejével ezt el is érte. Ezért nehéz szívvel látom szakaszának éléről távozni; további útján kísérje őt alárendeltjeinek hálája és az az érzés hassa át, hogy szelleme újoncaiban tovább élni fog”.
7. 1926.Budapest „B.D.,...magyar állampolgársága fenntartására irányuló elhatározását 1922.február 22. napján az 1921. évi XXXIII tvc. (trianoni békeszerződés) rendelkezéseinek megfelelően bejelentette. E bejelentés alapján magyar állampolgár”.
Telnek az évek, Danyó bácsi és Duli néni végigköltözik az országot, B.D. szorgalmasan, tisztességesen dolgozik. Évente kitüntetés, dicséret, hasonlók. Hivatásos katona. Emelkedik a ranglétrán:
8. 1932. „B.D. százados Urat…dicséretben részesítem”
9. 1937.Győr „B.D. … mint század pk. és fegyvertiszt kiváló rátermettséggel és szorgalommal, segítette elő ezredünk fejlődését. Nehéz viszonyok között lankadatlan akarattal dolgozott…meleg szívvel katonás pontossággal nevelte alárendeltjeit…”
10. 1939 Győr. „B.D. őrnagy,…Nevezettől különösen érzékenyen búcsúzom, mert benne a példás, szerény, nagy áttekintéssel, valamint kiváló harcászati tudással rendelkező törzstisztet ösmertem meg…mindannyiunk előtt a katona mintaképéül szolgál. Vitéz Bakay Zsigmond”.
11. 1942. Orosháza. „Igazolvány. A Felvidék visszacsatolásának emlékére alapított emlékérem viselésének jogosultságára B.D. alezredes részére”
12. 1943. „… A német vezetés a hadosztályunk elmúlt harcai alatt tanúsított bátor és vitéz magatartásáért 1943.II.10.-én az alábbi kitüntetéseket adományozta”. Több név között: B.D. Német Vaskereszt II. osztálya.
 Már javában dúl a háború. B.D. mint hadtápos ezredes a délalföldi-erdélyi harcok színterén lehetett. Felesége ír fűhöz-fához, végre jön egy válasz, amiből kihámozható, hogy az Arad körüli harcokban látta egy bajtársa utoljára 1944 végén.
13. Egy 1945. szeptemberében kelt jegyzőkönyvben B.L. városi főjegyző, volt karpaszományos őrmester elmondja, hogy „B.D. ezredessel Mezőtúr városában a városházán lévő hadifogolytáborban voltam együtt 1944 november első napjaiban…innen Románia felé vitték a foglyokat, az egyik szállítmány Foksániba ment.” B.D. tehát szovjet hadifogoly lett, ezt követően sokáig semmi hír róla.
14. Az első 1946.I.10–én érkezik egy hadifogoly társtól, akit mint altisztet hazaengedtek. „Ezredes úr a lehetőségekhez mérten jól van, egészséges, remélem nem tart már sokáig és bízom benne, hogy nem sokára haza fog jönni”.
15. Az első lap: B.D hadifogoly, SSSR. Moszkva Vöröskereszt Pf.110/1.
„…Az a remény éltet, hogy már hírt kaptál felőlem… Az idő kitavaszodott, s így könnyebben viselhető most már ez a keserű élet. Ölel és csókol forró szeretettel Danyód.” 1946.V.7.
Az év során még 12 lap érkezik, mind Moszkvából. (Már nem Vöröskereszt) Havi l lap, 25 szót írhat, a cenzúra nyilvánvaló, érezhetően csak jót írhat, felesége lapjait csak néha kapja kézhez, mert folyamatosan panaszkodik, hogy semmi hír otthonról, noha Duli néni hetente ír.
1946.IX. „Jól vagyok, egészséges, borzalmasan vágyom haza, átléptem az 50. esztendőt…még dolgoznék pár évet, aztán talán másképp rendeznénk be az életet.”
1946.XI. „Olvastam a hadifogoly újságban, hogy már 12 ezer hadifogoly hazament. Vajon mi mikor fogunk?... Keserves lesz itt átélni a telet megint, ez lesz a harmadik… és a hadifogolykarácsonyt. Sokat álmodom Orosházáról, meg rólatok”.
1946.XII. „Mindenkinek kellemes Karácsonyt és boldog új évet kívánok…Tamással majd együtt bolondozunk, ha hazajutok”.
1947.I. „Féléve semmi hír tőletek. Naponta vágok fát a körletnek és vizet hordok. A többiek dolgozni járnak. Csak az foglalkoztat, hogy ezévben hazamegyünk-e? Sok volt ezt kibírni”.
1947.II. „Édes Kicsim! Végre valami hír felőletek… Azt nem írod miből élsz, ha hazamegyek mi vár rám…öreg ember lettem, az életet újra kezdeni sem erőm, sem kedvem nincs, elég harc volt ez idáig. Gonddal, bajjal élek, de még bírom”. (Az első jelzés, hogy testileg sincs jól, de lelkileg is alig bírja).
1947.III. „Sok kétség és remény között élek… Igen kegyetlen telünk van. Ismerősökről semmit nem tudok. Kik vannak otthon, kik lehetnek fogságban?... A béke aláírása lendít valamit szomorú sorsunkon? ” (Írása láthatóan romlik)
1947.IV. „Végre hírt kaptam… ez kicsit megnyugtatott…Istenem, Tamás már egész nagyfiú lehet… Viszonylag jól vagyok, csak állandóan éhes. A szabadulás napja nem akar ránk virradni, kétségbe esve várom…”
Itthon, Gyarmaton, felesége, Duli néni mélyen depressziós, egész nap zokog, magában gubbaszt, levelet most már tényleg nem ír, a család többi tagja levelez.
1947.VII. Más lágerbe került, csak egy szám és SSSR. (Később derült ki, hogy valahol Kiev mellett).
„Köszönöm az évfordulóra írt levelet, köszönöm, hogy 25 évet kibírtál mellettem”… nagyon egyedül vagyok…mikor mehetek már végre haza??”
1947.IX. „Még mindig itt,… nyakunkon a tél”.
1947.X. Egy hazatért hadifogoly társa ír, biztatja feleségét: „remélem még az év során hazajöhet”.
1947.XII. „Megint itt a Karácsony, immár a negyedik”. (CCCP Lager 7062/4)
1948.I. „Most már tele lehet írni a lapot…csak az furcsa, hogy már nincs is mit írni…olyan egyhangú itt ez az egyre keserűbb élet…és nem jön a szabadulás”.                                                   
1948. VI. „Micsoda változás! Három havonta írhatunk egy levelet. Megint hazament egy csoport, én maradtam. Mondják: a nagyság átka. Hisz, ha legalább tényleg nagy lettem volna!... Végre meleg van, azt hittem gyümölcsérésre hazaérek… Írod, hogy mindenünk elveszett, engem nem érdekel. Csak már otthon lehetnék…” 
Havonta érkezik egy lap, 3 havonta a lap helyett egy hosszú levél. Néha van sport rendezvény, filmvetítés. Immár vegyes a társaság,
1948.XII. „Örömmel vettem a hírt, valamivel jobban vagy… a három lapot is köszönöm, hidd el, ez tartja csak bennünk az erőt… Lassan nem számolom a Karácsonyt…jól vagyok, de sok furunkulus gyötör…”
1949.I.20. Egy hazatért bajtársa ír feleségének. „1948.decemberben hagytam el a kievi tábort, ez alkalommal 3 napig Bankó ezredes úrral voltam együtt. Ezredes úr egészségi állapota kielégítő, hangulata is bizakodóbb valamivel… Már a legtöbb ezredes hazatért, remélhetőleg Ő is nem sokára itthon lesz… Most a kenyérgyárban dolgozik egy kis plusszért. Az a tapasztalat, hogy az ezredeseket a központ bocsátja el név szerint…”
1949.I.25. „Édes Kicsim! … Mi még nagy keservesen itt telelünk…nem vagyok teljesen jól, a szervezet minden ellenálló képességét elvesztette, alig várom a tavaszt, hogy ismét összeszedhessem magam, ne kelljen a hideggel küzdeni…”
1949.III. Most kaptam meg 1947 Karácsonyára írt lapodat, egyébként posta nem jön…pedig most várjuk a legjobban… most már talán tényleg ránk kerül a sor és hazamehetünk…az orvosok többször kerülgetnek (? nem olvasható) és több orvosságot kell szednem… na majd otthon rendbe jön minden…”
1949.IV. „Édes Kicsim! Új lágerbe kerültem, ahogyan a címből kiderül. Ez egy olyan hadifogoly üdülő…az orvosok szerint sárgaságot kaptam, egyébként elég jól érzem magam, az elhelyezés sokkal jobb, mint volt. Elhagytam a szemüvegem, ez nagyon zavar…na majd otthon, mert most már nagyon reménykedem…”
1949.V. „Nem vagyok teljesen jól, 58 kiló. Sokat fekszem és néha kimegyek a dróton belüli friss levegőre…talán már soha nem kerülök haza…”
1949.VII. Annyira romlott a szemem, hogy alig tudok írni…lassan már megszokottá válik, hogy hadifogoly rangban vagyok…”
1949.VIII. Újabb láger: CCCP Lager 7280/3099. …Nem is tudom, hogy fogok az új kerékvágásba kerülni…ez az öt esztendő egészen mássá formálta a szervezetet és az embereket…”           
1949.X. Rossz lehet Neked olyan hosszú ideig most teljesen egyedül, habár azt hiszem, hogy ez is idejét múlt dolog… Ismét csak negyedévenként fogok írni, ez a parancs…felmentettek a munka alól…Csókol és ölel forró szeretettel Danyód”.
Ez az utolsó lapja.
1949.XII. 21. Dr.Tófalvi János orvos alezredes lapja B.D. sógorának, apámnak:
„Utoljára Székelyföldön beszélhettem veled… Jó lenne, ha értesítenéd Bankónét, hogy saját belátása szerint intézze további sorsát, senki segítségére ne várjon…ha hazakerülök egyszer, feltétlenül felkereslek…Kérlek ad át üdvözletemet özv.Bankó Dánielnénak…”
1949. IX.1. Központi Illetményhivatal Honvédelmi osztálya, Budapest: „Az 1949 évi …, valamint a 191. számában megjelent…P.M. rendelet alapján értesítem, hogy hadifogságban lévő férje után a …rendelet alapján járó élelmezési illetmény folyósítását szeptember 15.-vel megszüntettem…Egyben értesítem, hogy az ellátás folyósítását 1949.okt.31-ig a Honvédelmi Minisztertől kell kérnie a…törzsszámra hivatkozva. Csatolandó iratok…”  (Szám szerint 10 db., melyből kettő egyértelműen nem teljesíthető).
1949.X.13. „Honvédelmi Miniszter Bajtársnak Budapest.
Alulírott azzal a kéréssel fordulok H.M. Bajtárshoz,…hogy férjem B.D. hadifogoly ezredes után, aki 1944 november hó 2-án a Szovjet Unióba távozott, élelmezési illetményemet részemre továbbra is folyósítani szíveskedjék…. Kérésem támogatására csatolom illetve felhozom az alábbiakat: Férjem B.D. a dicsőemlékű Magyar Vörös Hadseregben mint főhadnagy szolgálatot teljesített, az erről szóló hiteles másolatot mellékelem. Csatolom vele együtt szolgált Bajtársainak „Nyilatkozat”-ait, mely alapján férjem jobboldali tevékenységet nem folytatott, pártnak tagja nem volt, nép ellenes tevékenységet nem folytatott, és ilyenre parancsot nem adott. Teljesen egyedül állok, s betegségem folytán nagyszázalékban munka és keresetképtelen vagyok, s az élet fenntartásához szükséges legkisebb javakkal sem rendelkezem. … Ismételten kérem a H.M Bajtársat, hogy mint nincstelen elhagyott asszonynak a nevezett illetmény további folyósítását továbbra is engedélyezni szíveskedjen. S z a b a d s á g ! B.D.-né Balassagyarmat.
A kiemelt szövegrészek kötelezőek voltak, és B.D. feleségének le kellett írnia!!
A dolog azonban nem bizonyult ennyire egyszerűnek. A HM.-től nem kapott engedélyt, újabb kérelmek. Végül 1949-ben Dobi István a minisztertanács elnökének irodája hosszú levelet írt, melyben felsorolták, hogy kik kaphatnak élelmezési illetményt. Ennek 2. pontja végén a következő szöveg áll:
„Eltűnt és fel nem található, ….valamint holttá nem nyilvánított alkalmazott hozzátartozója” a XYZ/23 pont, paragrafus stb. alapján „csak akkor tarthat igényt, ha bizonyítani tudja, hogy az említett alkalmazott nem távozott nyugatra, továbbá, ha az alkalmazott eltűnését megelőző magatartása „igazolt”-nak mondható” (!).
Az öt év alatt küldött láger-lapok, a hazatért bajtársak nyilatkozata nem elég.
Így hát elkezdődött a holttá nyilvánítási eljárás kálváriája, főként azután, hogy B.D. volt fogolytársa is megerősítette az ezredes halálát. 
A kissé morbid procedúra röpke 6 (hat) év alatt sikerült, így azután 1955.márciusában Bankó Dániel volt hivatásos ezredest
holttá nyilvánították. Akkor viszont már segély nem jár, hanem özvegyi nyugdíj.
1955.III.29. Országos Nyugdíjintézet Bp. Guszev u.10-12. Ellenőrzési Csoport.
„A Béke és Szabadság Szerkesztőségéhez küldött levelére közöljük, hogy intézetünk jogelődjétől férje után csupán az akkori rendelkezéseknek megfelelően élelmezési illetményben részesült, mivel férje hadifogságban volt. Férje utáni esetleges özvegyi nyugdíj megállapítása iránti kérelmével szíveskedjék a Honvédelmi Minisztérium Pénzügyi csoportfőnökségéhez fordulni”.
Ezt követően már viharsebességgel zajlik minden: még 1955 őszén Duli néni megkapja első özvegyi nyugdíját: évi 200, azaz kettőszáz Forintot. (Az első pénz, amit 1949 óta látott). A horribilis összeget az 1958. évi 40. sz. törvényerejű rendelet alapján 1959 január 1-től 25 %-kal emelték, így már 1959.október 28.-án meg is érkezett az értesítés az emelésről.
A fenti procedúrákhoz szükséges leveleket, beadványokat, nyilatkozatokat, igazolásokat, erkölcsi bizonyítványokat stb. természetesen a feleség, Duli néni képtelen lett volna beszerezni, megírni, megszervezni. Őt 1951 óta, a koholt vádak alapján egyetemi katedrájáról, akadémikusi posztjáról eltávolított és büntetésből a balassagyarmati ideg-elmeosztályra száműzött, világhírű Sántha Kálmán professzor kezeli:
„A beteget 1951 ősz óta ismerem, azóta ismételten jelentkezett kezelés végett. Panaszai 1946-ig nyúlnak vissza. Eleinte pszichoneurotikus tünetek jelentkeztek, majd fokozatosan egyre kínzóbb félelmek és gátlások fejlődtek ki. Nem mert az utcára kimenni, emberkerülő lett. Kényszeres-szorongásos tüneteihez fokozódó depresszió társult….Vizsgálat alatt feltűnő a félénkség, nagyfokú gátlás, látható szorongás, annak ellenére, hogy már sokszor fordult meg vizsgálaton… Mindezek a beteget rendszeres munkára alkalmatlanná teszik.”
A Szovjetunióból a mai napig nem érkezett értesítés B.D. halála tényéről, okáról, s főleg arról, hogy hol kaparták el a hadifogoly ezredest. Felesége még hosszú évekig levelezgetett, választ soha nem kapott; aztán feladta.
Az eddig leírtak csak rövid és kiszemezgetett részletek, a teljes anyag összsúlya 0,53 kg.
A legutolsó kis cetli egy – mondhatni – arcátlan meghívó: Látogatási jegy.
„özv. Bankó Dánielné Balassagyarmat. Magyar-Szovjet Művelődési Társaság. I. 195?.okt.15. Markos György (Budapest): Tervgazdálkodás Magyarországon és a Szovjetunióban.
II. nov.5. Szimonidesz Lajos (Budapest): Vallás és egyház a Szovjetunióban.
III. dec.3. Lenkei Lajos (Budapest): A Szovjet irodalom.
Az előadások kezdete este 7 óra”.

A feleség, Duli néni, lelki békéjét igazán már soha nem nyerte vissza, élete végéig velünk élt. Pótnagymamám volt, aztán két fiamat imádta rajongásig, talán meg nem született gyermekei helyett is. Nekem sokat mesélt, nekik inkább felolvasott. Aztán az Alzheimer kór kitörölte az összes emléket, olvasmányt, szerettei arcát, mindent. A természet e nemes gesztusát azt hiszem kiérdemelt. Úgy halt meg 82. évében, mintha nem történt volna semmi.

A döglött ló - Requiem egy ezredesért… - Partizán - Tizennégyezer karakter hódolat múltnak, Hrabalnak
Pubi - Csend - Ki s ki népe a magyar? - Egy Alapítvány tündöklése és bukása
Lélekvesztő avagy a magyar öngyilkosság kutató magányossága
A magyarországi öngyilkossági szcéna múltja és jelene - A Rihmer-Zonda vita valós története