„Kissé hálátlanul mindig csak a nagy alkotókról beszélünk, keveset szólunk az értékes másodvonalbeliekről, és alig esik szó a kismesterekről. Pedig a nagy festő-géniuszok műhelyében is ott dolgoztak a tanítványok (tanoncok), a nagymesterek műveinek részleteit sokszor ők alkották, többségük nevét nem is ismerjük, pedig sok-sok ecsetvonással, részlettel ott vannak a nagy művekben.

Érdemes lenne tudni, és néha szólni róluk, miként a költészet kismestereiről is. Időnként illenék megemlékeznünk róluk is, még ha műveiket (többnyire talán joggal) felejti is az idő, az irodalomtörténet, s könyveik már csak a nagy könyvtárak polcain dacolnak a mulandósággal.

Így van ez Nógrád megye egykor élt kismestereivel is, pedig valaha ők is a megye élő irodalmi közegének aktív tagjai voltak, írásaik megjelentek, fordítottak, betöltötték tisztükek, hogy - miként Arany János írta - „ne hagyják kialudni a költészet vesztatűzét, hogy annál egykor egy leendő lángész isteni fáklyáját meggyújthassa”.