Az öngyilkosság kultúrtörténete  

(Rövid mentalitás történet)
Végeken Alapítvány, Budapest 1991

Tartalomjegyzék

I. Van-e öngyilkosság az állatvilágban?
II. A „régi ember”
III. Volt-e önkezű halál a civilizáció bölcsőinek emberénél? 
IV. Görög-római világ 
V. A Biblia világa és a korai kereszténység
VI. Szabad-e a szabad halál Allah követőinek?
VII. A középkor  
VIII. A harakiritől a kamikázékig 
IX. A klasszikus eszmények újraéledése  
X. Szép új világ                                  

„Mert végre is mi az ember a természetben? Semmi a végtelenséghez, minden a semmihez viszonyítva, közép a semmi és a minden között. Végtelen messze van tőle, hogy felfogja a szélsőségeket; a dolgok végcélja és lételve leküzdhetetlenül rejtve van számára egy áthatolhatatlan titokban, mert egyaránt képtelen meglátni a semmit; amelyből vétetett és a végtelent amelyben elmerül.”

                                                                         (Pascal)

„Nem lehet eléggé elítélni a kereszténységet, amiért megfosztott az értékektől… egy nagy megtisztító nihilizmus mozgalmától, amely éppen kibontakozóban volt. A kereszténység mindig visszatart a nihilizmus tettétől; az öngyilkosságtól.”

                                                                         (Nietzsche)